A Hősök terénél kiürült a metró

Több tízezren csatlakoztak az oktatás valódi reformjáért való békés demonstrációhoz ma, amely a Hősök teréről a Kossuth térre vonult. Itt többen beszédet mondtak, Pukli István sztrájkot ígért. Helyszíni beszámoló.

Amikor a (szegediként a metróvonalakkal némileg gonban léve) a Hősök terére igyekeztem, arra lettem figyelmes, hogy rengeteg emberen ott van a kockás esernyős kitűző. Egy kedves hölgy – tanárnő lehetett – segített is, menjek csak utánuk, mindannyian oda mennek. A metrón – ahová éppen csak felfértem – hamar kiderült, hogy megtöltötték a gyülekezés meghirdetett helyszínére igyekvők. Nem lesz gond a leszállással – biztatott egy fiatalember – a Hősök terénél kiürül úgyis a metró, csak pár turista marad. Így is lett, már a legelején elég komoly tömeg verődött össze, amely egyre csak nőtt.

A Kossuth tér irányába történő vonulásnál én személy szerint a Független Diákparlament zászlóját tartottam, a tömeg mögöttünk egyre csak nőtt. A hangulat jó volt, érződött, hogy – bár közösen nagy bennünk a feszültség – egy célért küzdünk – pont ennek az eldolgozására. A menetet irányító teherautó hangosbeszélőjéből szóló szpíker véleményem szerint indokolatlan kiabálását kárpótolták számomra a “tisztelt tüntető tömeg…” típusú alliterációk. A tömeg néha skandálni kezdte a “szabad oktatást!” és a “nem hagyjuk!” rigmusokat.

A tömegben sokféle ember föltűnt. Voltak tanárok, (a két szakszervezet képviseltette magát), diákok, szülők, illetve rengetegen vállaltak szolidaritást. Egyrészt más ágazatokból, akikkel az oktatásügyért tiltakozók is szolidárisok, illetve magánemberek, köztük idősek is. Egy idős hölgy, akivel beszéltem – nagyon jól esett – azt mondta, értünk, fiatalokért jött ki. Érdeklődött is hogy mi az iskolában mennyire beszélünk mindezekről.

Nagy meglepetésemre a pártzászlókat néhány ifjú szocialistán kívül mindenkinek sikerült otthon hagynia, helyette olyan civilek jelvényei látszódtak, mint a Hálózat a tanszabadságért, a Köz-Hasznáért Mozgalom (akik hozzám hasonlóan szegediek, de sajnos elkerültük egymást velük), vagy épp Sándor Mária és társai.

A nemzet fekete ruhás nővére – példaképem – fel is szólalt. A Kossuth téren felállított színpadon több ezren hallgatták a szónokokat. Ő a szolidaritásvállalás és az őt ért jogsértő inzultusok mellett tolmácsolta egy matematika tanár történetét, aki tanév közben elérte a nyugdíjkorhatárt – így mivel a jelenlegi törvények szerint nem taníthat – végzős osztályát külön magánórákon készíti fel a továbbiakban az érettségire – ingyen.

A diák felszólaló most sem az FDP képviselői közül került ki, de ez megbocsátható volt, ugyanis Békés Gáspár tudományos diákolimpikon szólalt föl. Emlékezetes: ő az, akit a díja átadásakor Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter a legnagyobb közösségi oldalon közzétett posztjában párhuzamba állított a kockás inges tiltakozókkal. Szónoklatában ismét kikérte magának, hogy a kormánypropaganda felhasználja, és arról is beszélt, hogy olyan országot szeretne, ahová az ifjú tudósoknak érdemes visszajönni.

Kép6

A legkarakánabb felszólaló természetesen Pukli István, a Teleki Blanka Gimnázium igazgatója volt, aki sztrájkot ígért, ha március 23-ig Orbán és Áder János nem kér bocsánatot azért, amilyen helyzetbe züllesztették a magyar oktatásügyet és azoktól, akiket megfélemlítettek. A sztrájk napjára március 30-át jelölte meg, amikor is – ha nincs meg az említett megkövetés – egy órán át az iskola előtt állnának a csatlakozók. Erre a Tanítanék mozgalomhoz csatlakozó (a Herman-levelet aláíró) iskolákat kérné, akik egyébként több, mint 900-an vannak országszerte.

Nos, itt tartunk most. Várunk. A csendnek hangos a vége. Azért halkan imádkozunk, hogy a következő tüntetés alkalmával az időjárás is mellénk álljon.

Nincs kréta, nincs felelés
A Független Diákparlament több képviselője videóban üzen az oktatás helyzetéről
Ha kíváncsi hasonló cikkekre, csatlakozzon Facebook-oldalunkhoz!