A hazai média maradéka továbbra is főleg befelé fordul; kifelé való tekintés nagyon ritka ma Magyarországon. Sokan úgy tudják, az elnök egyetlen legális eltávolítási módja az impeachment; ezek szerint tehát nem hallott még a 25-ik alkotmánykiegészítésről, annak is negyedik paragrafusáról, amelyik gyakorlatilag felhatalmazza az alelnököt, hogy amennyiben a kabinet többségének aláírását megszerzi, akkor a Szenátus pro tempore elnökének bejelentheti, hogy az elnököt ideiglenesen megfosztják elnöki jogkörétől; ez később jogerőssé válhat.

Nádasi Balázs

(Azért a pro tempore elnökének, azaz, a 83 éves ultrakonzervatív Orrin Hatch-nek, mert az alelnök a Szenátus valódi elnöke, így saját magának nem adhat írásba semmit, csak a felsőházbeli helyettesítőjének, a pro tempore elnöknek. Hatch 1977 (!) óta szenátor, és harmadik az öröklési sorban, az alelnök, a Kongresszus vezetője, a Speaker után, és a külügyminiszteri rangban lévő állam-államtitkár előtt.)
Miközben az USA-ban az elmúlt idők egyik legnagyobb közérdeklődésre számot tartó eseménye a vizsgálóbizottsági meghallgatás volt. Többen nézték élőben, mint Gulyás Marci bírósági tárgyalását, sőt, többen annál is, mint amikor Bayer Zsolttal kávézott.

Nem állhat senki a törvények fölött

A tegnapi meghallgatás elsősorban arról szólt, hogy az elnök akadályozta-e az igazságszolgáltatást (emiatt kellett mennie Nixonnak is), vagy nem. Az impeachment-et ez csak felgyorsíthatja, a processzus ugyanis már megkezdődött. A texasi Al Green képviselő minden bizonnyal napokon belül benyújtja a papírokat a Képviselőházban — ő volt az első a Kongresszus alsóházában, aki arról nyilatkozott, hogy ezt meg kell kezdeni — “No one is above the law, and that includes the President!”. (Egy ilyen beszédet a magyar parlamentben kinevetnének, elvégre, nálunk minden törvényesen megy, a gyakorlathoz előbb igazítják a törvényeket, onnantól kezdve minden legális.) Itt egy friss videó Al Green-nel, aki Lincoln Gettysburgi beszédét is megidézte: “government of the people, by the people, for the people” (a kormány az
embereké, az emberek által, az emberekért – a szerk.).

Comey eskütételre emeli kezét. (Fotó: slate.com)

Helyi idő szerint 10 órakor a két méteres magasságú James Comey ex-FBI igazgató helyet foglalt. Hogy hogy jutottunk el idáig, arról már mi is írtunk három héttel ezelőtt, így aki szeretné pontosabban tudni a részleteket, annak érdemes ezt elolvasnia; de azért röviden érdemes összefoglalni a közvetlen előzményeket, melyek ezen három hét alatt, az előző cikk megírása óta történtek.

“Meg kell köszönnünk Trumpnak ezt… mivel is tehetnénk… valami speciális kéne: mit szólna vajon egy speciális ügyészhez?”

A fenti kérdést Stephen Colbert már május 17-én feltette saját esti showjában, egy héttel Comey kirúgása után, és igaza is lett. Jeff Sessions, az igazságügyminiszteri pozícióban lévő legfőbb ügyész kénytelen volt kimentenie magát a nyomozás alól (mint írtuk, rekuzálta magát, mivel Al Franken szenátornak hazudott a szenátusi meghallgatásán; ám ma Comey nagyon brutális volt, és elmondta, ő olyan információk birtokában van, amit a nyílt meghallgatáson nem mondhat el, amelyek miatt Sessions amúgy is nem lehetett volna pártatlan – más szavakkal, utalt Sessions érintettségére), így helyettese, Rod Rosenstein volt az, aki kinevezte speciális vizsgálóbiztosnak a korábbi FBI-elnököt, Robert Muellert (special counsel-nek egész pontosan, nem prosecutornak). Robert Mueller legalább olyan kemény ember, mint Comey volt, ha nem még keményebb; ráadásul, mivel tizenkét évig volt az FBI vezetője, annak felépítését tetőtől talpig ismeri, és az FBI-ügynökök is egészen biztos megbíznak benne; nem külsős ejtőernyősként, hanem közülük való régi veteránként gondolnak rá. A híresztelések szerint Trump emiatt nagyon megharagudott Jeff Sessionsra, mármint arra, hogy engedte, hogy helyettese kinevezzen egy speciális vizsgálóbiztost, ellene. (Trump nincs hozzászokva ahhoz a nagyon merev struktúrához, mint ami a fékek és ellensúlyok rendszerére épülő amerikai bürokrácia; ő szereti a dolgokat gyorsan elintézni.)
.
Mindeközben Trump megpróbált a különböző ügynökségek vezetőitől olyan nyilatkozatot kicsikarni, hogy nem folyik ellene semmilyen vizsgálat. Ezt ezen vezetők (Dan Coats, a Nemzeti Hírszerző Ügynökség vezetője és az NSA, a Nemzeti Védelmi Hivatal vezetője, Mike Rogers) megtagadták ugyan, de állították, hogy nem kaptak semmilyen utasítást arra vonatkozóan, hogy állítsanak le nyomozást, így nem jutott előre sem Trump, sem az impeachment-et vágyók tábora. Ez után Trump tett egy körutat a világban, Szaúd-Arábiának fegyvereket adott el 110 milliárd dollár értékben (az 30 trilliárd forint, ha jól számoltam), találkozott a pápával, és megígérte, hogy majd beleolvas a tőle ajándékba kapott enciklikákba.

A kép instant klasszikus. (EVAN VUCCI/AFP/Getty Images)

Utána a NATO-gyűlésen fellökte a montenegrín miniszterelnököt (Orbán Viktor miniszterelnök úr a mozdulatot ugyanolyan kéjes vigyorral figyelte, ahogy őt szokta nézni Semjén Zsolt), majd felmondta a párizsi klímaegyezményt (baaad deal! soooo sad!), és ahogy annak lecsengett a negatív sajtóvisszhangja, máris jött a következő hír, miszerint, egyszerűen nincs ember Rience Priebus vagy Sean Spicer helyére, mindkettejüket ki akarja rúgni ugyan, de nem tud helyettük senkit találni; utána a harmadik legkedveltebb fia, Eric, kijelentette élő adásban, hogy a demokraták, akik az apját támadják, nem is emberek (egészen különös bukét ad ennek a kijelentésnek, hogy Eric Trump nagyapja egy orángután, legalábbis, Bill Maher szerint), majd ez után jött a Comey-meghallgatás, amelyet úgy aposztrofáltak, mint a politikai “super bowl”-t (ami arrafelé egy nagyon népszerű éves sportrendezvény, olyan 110-115 millió nézővel szokott menni). Gyakorlatilag megállás nélkül ki nem kényszerített hibák egész sorát követi el stábja, bár engem őszintén szólva az is meglep, hogy négy hónapig kibírták.

A meghallgatás

Nehéz kiemelni a meghallgatás publikus részének legfontosabb elemeit, ám nem lehetetlen. Majdnem 20 szenátor faggatta a rendelkezésükre álló rövid időben Comey-t, aki 160 percen keresztül állta a kérdéseket. Nagyon sok kérdésre eleve az volt a válasza, hogy erről nyílt meghallgatáson nem beszélhet, de amiket elmondott, azok is jelentőséggel bírnak, és amikor valamire ezt válaszolta, az azt jelzi, hogy abban a témában nyomozás van. Comey a tanúvallomását nyilvánossá tette még a meghallgatás előtt, amiben pár dolgot előre leírt. Egyfelől, hogy az elnök nem áll vizsgálat alatt, sosem állt; de nem akarta ezt nyilvánossá tenni, mert ha megtette volna (Trump többszöri kérésére, sőt, sürgetésére), akkor, amennyiben később mégis vizsgálat alá került volna az elnök, akkor vissza kellett volna vonni a nyilatkozatot, ez pedig felért volna egy bejelentéssel, ami nehezítette volna a munkájukat. Így, bár személyesen és telefonban is biztosította az elnököt arról, hogy nem nyomoznak konkrétan őutána, mégsem volt képes (és hajlandó) ezt írásba is adni a sajtó felé. Minden bizonnyal ennek a bejelentésnek az elmaradása egyre inkább felbőszítette és frusztrálta Trumpot, így ő saját maga jelentette be a kirúgó-levél második bekezdésében, hogy nem áll vizsgálat alatt, ami meglehetősen unortodox módja annak, hogy a sajtó megtudja, hogy az elnök ellen nem irányul ilyen nyomozás. A másik, hogy Trump már csak azért is sürgette Comey-t, hogy ezt a bejelentést megtegye, mert érezte, hogy elnökségére rossz fényt (vagy inkább: árnyékot) vet az orosz-ügy; felhőről beszélt, ami felette kering, és ami miatt nem tud jó üzleteket kötni. (Trump egyéni, sajátos kifejezésmódját részben Roy Cohn-tól örökölhette — McCarthy szenátor egykori ügyvédje, mondjuk azt, maffiózó volt, és ő tanította a fiatal Donaldot arra, hogyan használja ki és manipulálja az embereket maga körül. Mondjuk ki: maffiózó volt. Ez az “felhős a viszony”, meg, hogy “örülnék, ha megtennéd” tipikusan azok szavajárása, akik úgy szednek védelmi pénzt, hogy “milyen helyre kis kávézó ez, nagy kár lenne, ha valami tűzeset érné” stb… Comey-nak sem mondta ki kerekperec, hogy állj le a nyomozással, csak utalt rá, hogy örülne neki, ha megtenné.).

A republikánus Susan Collins szenátor asszony kérdezi Comey-t. (AP Photo/J. Scott Applewhite)

Összeszedve a korábbi információkat, az előzetes tanúvallomást, és végighallgatva a meghallgatást (az elhangzó kérdés-felelet teljes transzszkriptje itt található), számomra a következő történet kerekedik ki az eseményekből. Comey közbelépésének köszönhetően nyeri a választást elektori szavazatokkal Trump (részletesen az előző cikkben). Trump nagyon boldog, és elkönyveli Comey-t, mint saját emberét. Viszont Comey megérez valamit: első találkozásukkor (megérez? Trump végighazudta a kampányt, végig sértegette ellenfeleit), január 6-án, ahogy kilépett a Trump Toronyból, máris egy laptopon feljegyzést (memorandumot, memót) készít a Trump-pal való megbeszéléséről, hogy később azt, ha úgy alakul, felhasználhassa saját és kollégái védelmében. Nyilvánvalóan irritálta őt az elnök személyisége, ezért próbált a beiktatás napján elbújni a függönybe.
Ekkorra már tudja, hogy egyértelműen az oroszok állnak a demokrata hekkelések mögött, ezt a tegnapi meghallgatáson is kijelentette. Valószínűleg Clintont várta, sőt, remélte elnöknek, nem Trumpot, és szabályosan rosszul volt attól a lehetőségtől (mint mondta korábbi meghallgatáson), hogy befolyásolta a választás eredményét: hogy őmiatta lett elnök Trump. Akinek a személyiségétől ő irtózik (disgusted) egy barátjára hivatkozva a CNN szerint. Trump lojalitást kér tőle, Comey vonakodik. Utána Comey nem állítja le az orosz szál nyomozását, mire Trump kirúgja őt. Comey pedig nemes bosszút áll, megpróbálja belebuktatni az elnököt az igazságszolgáltatás akadályozásába.

 

Comey megpróbál elbújni a függönybe Trump beiktatásának napján.

Picit részletesebben. A második találkozásuk, a január végi vacsora volt, amiről elsőre nem is hitte, hogy csak ketten lesznek. Ezen a találkozón Trump felemlegette Comey-nak, hogy sokan akarják az ő állását, és megkérdezte tőle, meg akarja-e azt tartani. Comey ezt egyértelműen fenyegetésnek vette; akként értelmezte, hogy Trump elvár tőle valamit, egyfajta csereként, amennyiben meghagyná őt posztján. Comey azt írta erről, hogy ez az atyáskodó, csencselő hangnem mélyen aggasztotta őt, tekintettel arra, hogy az FBI hagyományosan a napi politika szintje fölött álló, pártfüggetlen intézmény, nem véletlenül nevezik ki 10 évre a vezetőit. Ekkor történt az az ominózus eset, amikor Trump lojalitást kért tőle, ő pedig csak őszinteséget ígért. Trump rákérdezett, az őszinte lojalitását? Comey tanúvallomásában így folytatódott: “ezt megkaphatja tőlem.” Elképzelhető, hogy Trump ezt félig-meddig elfogadta hűségesküként: a tanúvallomás szerint Trump bólintott, hogy “ezt vártam el, őszinte hűséget.” Más szavakkal, az én interpretációmban a narratíva az, hogy Trump kezdettől kezdve saját emberének hitte Comey-t, az, hogy az FBI igazgatója független lehet, számára nem volt elképzelhető, mivel nem szokott hozzá korábbi pályafutása során. Most pedig úgy hitte, hogy megkapta kinyilvánított módon Comey hűségét. Ráadásul mindkét januári találkozó alkalmával Comey biztosította Trumpot arról, hogy nem áll vizsgálat alatt.
.
A következő találkozó február 14-én történt az Ovális Irodában. Comey-n kívül többen mások is voltak ott; terrorelhárítási megbeszélést tartottak. A megbeszélés végeztével Trump mindenkit kiküldött az Irodából, csak Comey-t marasztalta. Ez meglehetősen szokatlan, főleg, hogy Comey közvetlen felettesét, Sessions-t is elbocsájtotta Ez előtt egy nappal volt, hogy Flynn tábornok menesztésére kényszerült, és már négyszemközt megkérte Comey-t, hogy “mivel ő egy jó srác, remélem, elengeded őt. Sok mindenen ment keresztül, de jó srác, remélem, képes leszel elengedni őt.” Comey tanúvallomása szerint ekkora azt mondta, minthogy Flynn-t ismerte korábbról, hogy Flynn “jó srác”. (Rákérdeztek a meghallgatáson, miért nem mondta az elnök képébe, hogy nem teheti, amire Comey úgy válaszolt, nem vagyok “captain courageous”, csak az jutott eszébe, hogy nagyon óvatosan fogalmazzon.) Ez után megkérte közvetlen felettesét, Jeff Sessions-t, hogy oldja meg, hogy ő ne találhasson az elnökkel többet személyesen, ha megoldható. Természetesen az esetről szintén készített feljegyzést, mint minden más esetben is, amikor Trumppal beszélt. Comey tanúvallomásában kijelenti, hogy az FBI teljes vezetését (felsorolta pozíció szerint őket, kb. hat főről van szó) megdöbbentette, hogy az elnök egy folyó nyomozás leállítását kéri tőlük, és úgy döntöttek, hogy természetesen ezt nem teszik meg, és nem csak lefelé, az ügynököknek sem számolnak be erről, de felfelé, az igazságügy-minisztériumba sem tesznek ilyen jelentést, mivel nincs semmi bizonyítékuk arra nézvést, hogy a kérés valóban elhangzott-e.

Flynn tábornok, minden idők legrövidebb ideig hivatalban lévő nemzetbiztonsági tanácsadója, a “Lock her up!” skandálás kitalálója

Később már csak telefonon beszéltek. Trumpra kezdett ráégni az orosz-nyomozás. Egyre frusztráltabban kérte Comey-t, hogy tisztázza őt a vádak alól, azt hívén, hogy Comey az ő embere. Mivel Comey erre nem volt hajlandó, Trump végül kirúgta őt május elején. Bár kezdetben a Fehér Házban azzal magyarázták a sajtónak a felmentést, hogy Comey a Clinton-ügyet kezelte félre (sokak szerint, nem csak demokraták szerint), végül egyértelmű lett, hogy az orosz-nyomozás miatt. Trump kérkedett is ezzel Lester Holt-nak; egyértelműen ezt mondta Comey felmentése indokaként, és hogy örül, hogy végre megszabadult ettől az orosz-történettől, ami kitalált történet, fake news. Comey-t saját tanúvallomása szerint elsősorban az zavarta, hogy felmentésével kapcsolatban össze-vissza tett állításokat a kormányzat és Trump maga; tuképp kijelenthető, hogy zavarta őt Trump nyílt és ostoba kérkedése. Ekkor elkezdett szivárogtatni; a memorandumokat saját tulajdonának tekintette, nem kormányzati anyagnak, és megkérte egy ismerősét, hogy hozza nyilvánosságra először ezek meglétét, aztán pedig a tartalmukat. A meghallgatás során kijelentette, hogy direkt azzal a céllal tette ezt, hogy ezzel olyan nyomást helyezzen Trumpra, hogy kénytelenek legyenek egy speciális vizsgálóbiztost kinevezni az ügyében. A sajtó persze azonnal ráharapott a témára, és Comey kezd hőssé válni a demokraták és függetlenek szemében, szivárogtató árulónak Trump híveinek szemében.

Az, hogy Comey a zárt meghallgatáson milyen információkat közölt, nem lehet tudni; minden bizonnyal rengeteg olyan információnak van birtokában, amelyek a folyó nyomozásról szólnak. Például Angus King független szenátor egy VEB nevű orosz bankról kérdezett; erre Comey határozottan válaszolt, hogy erről sem nyilatkozhat.

Angus King. (C) The Washington Post

A meghallgatás után Trump ügyvédje megvádolta Comey-t azzal, hogy illegális volt a memók kiszivárogtatása, hogy azok titkosított anyagok voltak, és szerinte ez a szivárogtatás is megérne egy nyomozást. Csakhogy a kiszivárogtatás pillanatában Comey már nem FBI-vezető, hanem egyszerű állampolgár volt, és nem is lehettek ezek a memók titkosítva, mivel ezek végig saját tulajdonát képezték, még akkor is, ha azok tartalmát megbeszélte az FBI vezetőségével, és társai tudtak a memók létezéséről. A republikánus párt, hmm, mondjuk azt, részben fellélegezhetett, mert Trump nem mondta ki Comey-nak, hogy álljon le a nyomozással, azaz, nem követett el törvénysértést — de az, hogy Paul Ryan, a Speaker, azzal védte őt meg, hogy “hát ő még kezdő a politikában, bele kell tanulnia”, az valami hihetetlen ostoba mentség-keresés… ha kezdő a politikában, akkor nem szabad elnöknek lennie. A repi párt tuképp magasról tesz arra, hogy az amerikai elnök egy hetvenéves idióta, úgy tűnik, a lényeg, hogy ne demokrata legyen.

Az biztos, hogy Preet Bhahara kitweetelte, hogy amennyiben nem utasította Trump Comey-t az orosz-nyomozás megszüntetésére, csak kifejezte reményét, hogy így tesz, és mindezt négyszemközt, tanúk nélkül tette, az is elég kínos, és ráadásul buta cselekedet is. Így aztán ugyanazt tudom csak kérdezni, mint legutóbbi cikk végén: lehet, hogy 2018-at már az USA 46-ik elnökével, Pence elnökkel kezdjük majd meg?

Trump Watergate-je lehet az FBI-vezér kirúgása?
Ha kíváncsi hasonló cikkekre, csatlakozzon Facebook-oldalunkhoz!