Szerda hajnalban azzal zártam, hogy szerintem fél, de legalábbis nem érti. Megpróbálom összefoglalni, hogy miből gondolom ezt. Mindenesetre, azt, hogy nem érti, könnyű mondani, mert szerintem most nagyjából senki sem érti, mi van, inkább, hogy miért fél, és kitől fél.

Nádasi Balázs vendégírása

Szürreális szerda

Az, hogy szerda hajnalra az Oktogonon buli- és piknikhangulatban technózenére “Bajszos Szar!”-oztak, egészen elképesztő. Semmilyen csorba nem esett Köztársasági Elnök úr méltóságán, mert már nincs neki olyan, egyszerűen csak hozzá kell szoknia, hogy mostantól kezdve élete végéig megkapja ezt a díszítő jelzőt, ezt a cognomenné váló epithenon ornanst, ahogy annak idején egy másik miniszterelnök nevét nehéz volt kimondani az “Elkúrtad!” nélkül. (Tekintettel arra, hogy a népszerűségi listákon permanensen, több, mint 10 éve utolsó vagy utolsó előtti politikusról van szó, kvázi bizonyítottnak tekinthetjük, hogy ez így is marad.) Az elképesztő ebben az volt, hogy 1) oktogonon 2) buli- és piknikhangulatban 3) technózenére 4) kormányellenes jelszavakat skandáltak. Egyszerűen felfoghatatlan, mert nem illik bele semmilyen politikai narratívába, azaz, új narratíva született. Amit jelenleg még senki sem ért, én sem.
Annyi biztos csak, hogy valami mennyiségileg és minőségileg is újjal van dolgunk.

Fotó: Botos Tamás, 444.hu

Békés vasárnap, feszült hétfő, elkeseredett kedd

A szerdai tüntetésnek voltak korábbi állomásai. Ha ezen állomások közé nem számítjuk az első CEU-melletti tüntetést majd élőláncot, akkor is, az előző vasárnapi megmozdulás utóbbi idők, akár utóbbi évtized legnagyobb megmozdulása volt. Szervezők szerint 70-80 ezer, a magyarnarancs tudományos tömegtippelős becslése szerint 42 ezer ember, főleg jól képzett fiatal vonult fel, sokan családosan. Mivel sokak számára a 2006-os tüntetések már a történelemkönyvek lapjaira valók, hiszen ők akkor még vagy nem is éltek, vagy épp csak megszülettek, vagy kisgyerekek voltak, fiatal életük nagy közösségi élménye lehetett ez; ráadásul 2006-ban azért ne feledjük, főleg az a szubkultúra mozdult meg, amelyiknek képviselői között Urbán Flóriánt és Budaházy Györgyöt találjuk. Az akkori tömeg volt a mostani politikai vezetés nagy közösségformáló élménye; akár a “tévészékház ostroma”, akár a “rendőrattakk”. Sokan, akik neten kommenteket fűznek a mostani tüntetésekhez, felemlegetik, hogy bezzeg akkor jött a könnygáz meg a gumilövedék, és hogy hozzájuk képest milyen nyeszlett is a mostani tüntetőnemzedék.
Igen, mert az akkoriak vezetői a huliganizmusba tanultak bele (elnézést az általánosításért), míg a mostaniak meg az alkotmányjogba és közgazdaságtanba többnyire. Az akkori vezetők korábbi politikai élményeit jobboldali pártok és szélsőjobboldali szervezetek közösségéből szerezték meg, a mostaniak közül többen meg különböző civil szervezetekben fejtették ki közéleti tevékenységüket.

Fotó: Végh László, Magyar Nemzet

Bajszos Szar

A vasárnapi tömeg lényege a nagyság volt, a békés vonulás. Bár többen szkeptikusak voltak az eredményt illetően, többen remélték azért, hogy ilyen tömeg után Köztársasági Elnök úr legalább az alkotmányos normakontrollt kéri; nem tette, sőt, egy meglehetősen cinikus mondattal felkérte a kormányt és az érintett szervezeteket a további egyeztetésekre. És mivel szerdán a Jobbik is beleállt az utólagos normakontrollba, így Köztársasági Elnök úr mindössze 2 napért dobta el maradék tekintélyét. Amin a Bajszos Szarozás letörülhetetlen nyomot hagyott.

Áder János vagy Bajszos Szar? 99% nem lát különbséget.

Bé cikk egy

Köztársasági Elnök úr döntését követően hétfő este spontán módon, flashmob jelleggel megjelent előbb több száz, majd olyan 1500 fő a Sándor-palota előtt. A rigmusok között ott volt a B cikk egy (Magyarország demokratikus jogállam), és a tömeg magját jogászhallgatók alkották, akiket talán a jogász professzorok aznapi előadásai is feltüzeltek. Ekkor történt az is, hogy Gulyás Márton aktivista, elmondása szerint Kósa Lajos tévéinterjúján felháborodva, bement a Fogarasi úti TESCO-ba, vett narancssárga vízfestéket, és meg akarta vele dobni az épületet. Nem sikerült, a rendőrök gyorsan elkapták, majd egy fedett nyomozó társát, Varga Gergőt hazáig kísérte, és ott előállította.

Fotó: Huszti István, index.hu

A tüntető tömeg később átvonult a Magyar Rádió épületéhez, és, ha jól tudom, Niko kitette rá az EU-s zászlót. (Ezt később leszedték, mert milyen dolog az, hogy az Európai Unió egyik államának kiemelt középületén ott lobogjon a kék-csillagos zászló). Hajnali kettőkor a spontán tömeg elköszönt, azzal, hogy szerdán folytatjuk.

Gyors-ko-csi-ba!

Arra a hírre, hogy Gulyás Mártont előállították, és nem csak őt, de egy társát is, alakult egy újabb flashmob, akik az ügyészség épülete elől átvonultak a Gyorskocsi utcába. Olyan 300 fősre tippelem ennek a tömegnek a létszámát, akik között Demszky Gábor is feltűnt. A fogdához “Szia Marci” köszöntéssel érkeztek, majd jött az “Orbánt be, Marcit ki” és az obligát “Bajszos Szar” is. A tömeg láthatóan egyre feszültebb, hiszen ha nem sikerült békés eszközökkel célt érni, akkor jön a tiltakozás erősebb formája.

Fotó: Mónus Márton, hvg.hu

Occupy Octogon

A szerdai tüntetést nem az eddigi szervezők hirdették meg. Egy teljesen békés, 10 000 feletti szimpátiatüntetésről beszéltünk, amelyik eleme egy óriási szív körbevétele volt (kiemelt képünkön). Utána jött az “afterparti”, a szervezők elengedték azt a tömeget, irányítás nélkül, amelyik már a hétfő estéből kedd hajnalra nyúló vadtüntetést is úgy zárta, hogy szerdán folytatjuk. Ebből lett a rövid Kossuth téri kitérő után az Occupy Octogon, amelyik buli hajnalig, a reggeli forgalom beindulásáig tartott.
Semmi erőszak, semmi kukaborítgatás, térkő-felszedés, a tüntetők elégedetlenségüknek jelszavakkal és forgalomkorlátozással adtak hangot.
A rendőrség teljesen tanácstalanul azt írta, “több csoport céltalanul bolyong a fővárosban.“.
Ahogy több újság is fogalmazott, egészen szürreális volt, ahogy a tér egyik részén technózenére “Bajszos Szar”-ozva táncoltak fiatalok, másik felén reggie ment, megint másik részén pedig “Ki nem ugrál, gázszerelő” rigmusra ugráltak fel-le. Ki érti ezt?

Vigyázó szemetek Washingtonra vessétek

Az előzményekhez, a CEU-elleni támadáshoz a következőket kell figyelembe venni. Miniszterelnök úr év elején meghirdette, 2017 a lázadás éve lesz. (Ez a plakát az ellene lázadó tömegben rendre feltűnt.) Ujjongott a hazai kormányoldal, amikor nagy meglepetést okozva végül Donald Trump nyerte az amerikai elnökválasztást. (Tíz nappal a választás előttig Clinton előnye behozhatatlannak tűnt, aztán James Comey, az íratlan szabályokat felrúgva vizsgálódni kezdett Clinton asszony ellen, pontosan azokat a légből kapott állításokat igazolva, amelyeket az alt-righthoz köthető médiumok hangoztattak ellene. Ekkor Clinton előnye elkezdett vészesen apadni, és bár a választást megnyerte 3 millió szavazattal, az elektori kollégiumot elveszítette.)

forrás: inquisitr.com

Az eredmény sokkolta Amerikát; a világot. Kellett idő, amíg az emberek hozzászoktak a gondolathoz, hogy nem egy demokrata fogja vezetni a Fehér Házat; ráadásul a repik behúzták a Kongresszus mindkét házát. Úgy tűnt, hogy teljes mértékben sikerülni fog a republikánus agendát megvalósítani (ami eddig főleg a demokrata elnök obstrukciójáról szólt), melynek kiemelt eleme volt az Obamacare-nek nevezett egészségügyi törvény visszavonása. Még aznap megérkezett a magyar gratuláló üdvözlet, és ujjongott a kormánysajtó, amikor Donald Trump udvariassági telefonhívásban köszönte meg a gratulációt.

forrás: personalliberty.com

Az amerikaiakat az első sokk után tevékenységre sarkallta a republikánus győzelem. (Ne felejtsük, ott a civil szféra logikus folytatása a politika, és nem szemben állnak egymással; a politikusok őrzik civil gyökereiket, és a civil szervezeteknek nem derogál hitet tenni egy-egy jelölt mellett.) Először azt próbálták megakadályozni, hogy beiktassák a Donaldot egyáltalán; azóta azon dolgoznak, hogy a lehető legrövidebb módon kitegyék a hivatalból. Donald Trumpra hatalmas össztűz zúdul majdnem minden nap; ennek kiváltója egyébként ő maga, tweetjeivel, intézkedéseivel. Nagyot bukott a breitbartos alt-right oldal éléről főtanácsadójává lett Steve Bannon ihlette “muslim ban”-nek nevezett muzulmán-ellenes intézkedése, és nem sikerült keresztülvernie az Obamacare visszahívását sem, melynek bukásáért szintén Bannont tette felelőssé, a Speaker Paul Ryan mellett. Recseg-ropog elnöksége (felsorolni is nehéz botrányait); most, hogy fegyvereket vetett be Szíria ellen, hogy mélypontra süllyedt az orosz-amerikai viszony, hogy gyakorlatilag kitette Bannont a kabinetjéből, most kezd a pozíciója megszilárdulni. Korábban kitűnt Putyin-barát megszólalásaival, azzal, hogy új alapokra akarta helyezni az orosz-amerikai viszonyt (már csak emiatt is a magyar nyelvű szovjet sajtó, pl. Magyar Idők, kedvence volt). Úgy tűnt, igazi bromance van kialakulóban Putyin és Trump között. Csakhogy azóta vizsgálódik ellene már Comey is, mert elég sok bizonyíték van arra, hogy stábja összejátszott az oroszokkal a választások előtt, ami lehet, hogy nem bűn, de hogy nagyon rossz fényt vet rá, biztos. Emiatt gyakorlatilag hazaárulással vádolta őt még a repi oldal egy része is — konzekvensen nem jobb- és baloldalt használok, mivel magyar szemmel nézve mindkét párt jobboldali, amerikai szemmel nézve minden magyar párt baloldali. És ebben a pillanatban döntött úgy a magyar miniszterelnök, hogy akkor a Sorosékat ki kell lőni.

forrás: cnbc.com

Miniszterelnök úr pár körrel le volt maradva, amikor Soros Györgynek hadat üzent. Januárban, amikor Trump épp elnök lett, ez még egy jó ötletnek tűnhetett. Orbán sokat várt Trumptól: elsőként állt ki mellé Tusványoson, amikor még senki sem tett volna rá. Ezzel a lépésével valószínűleg fel akarta magára hívni a figyelmet. Win-win szitunak tűnt, főleg, hogy Sorost Putyin sem szereti, hiszen pont a Soros által alapított egyetemen tanult rengeteg olyan értelmiségi, akik a posztszovjet világban vezető politikai szerepet töltenek be. (Magyarország legvidámabb kereszténydemokratája, Harrach Péter konkrétan ezzel vádolta meg a CEU-t; azaz, egy magyar párt képviselője az orosz hatalmi érdekek magyarországi szószólója lett.) Egészen biztos, hogy a CEU-ellenes hadjárat egyik ihletője maga Putyin volt; nehéz elképzelni, hogy Orbán Viktor, aki mindig valamilyen hasznot keres, egy ennyire magyarellenes, népesedéspolitika-ellenes, gazdaság-ellenes lépést önmagától húzott volna meg, anélkül, hogy konkrét előnye ne lenne belőle. Úgy gondolhatta, hogy a CEU-ellenesség az oroszoknál jó pont (mi az, hogy jó pont, talán kapott is érte valamit), az amerikaiak pedig jó szemmel nézik majd, hogy az ottani egyik főellenség ellen fellép. Esetleg ezzel remélte azt az elismerést is, hogy fogadja őt Donald Trump — Miniszterelnök úr számára évek óta nagy frusztráció, hogy őt nem tartják sokra, sem ifjabb Bush annak idején, sem Obama nem fogadta őt az USA-ban, pedig ő igazán világpolitikai jelentőségűnek hiszi magát. Lehetett volna ez egy epic win-win-win szkenáció is; szerintem meglepte Miniszterelnök urat, hogy milyen sokan mennek szembe akaratával, mennyire egységesen áll ki a CEU mellett, őellene sok-sok mindenki.

Fotó: Zsolnai Péter, borsonline.hu

Az előző bekezdés feltételezett miniszterelnöki gondolatmenete a következő tévedéseket tartalmazza: Egyrészt az America First azt jelenti, hogy mindenki más second, third, forth, Magyarország az kb. 50-ik; az azt jelenti, hogy nekünk nem osztanak lapot, azt jelenti, hogy nem bilateriális vagy multilaterális egyezményeket kötnek az országok, hanem Amerika diktál; másrészt:

a Soros-ellenesség Magyarországon és az USA-ban nem ugyanaz.
Az USA-ban az demokrata-ellenesség, Magyarországon meg Amerika-ellenesség (ne adj’isten: burkolt antiszemitizmus), és ők azt úgy is értékelik; 3) Putyin és Trump kezdetben ideálisnak tűnő kapcsolata nem jelenti az USA és Oroszország automatikusan javuló kapcsolatát, a külpolitikát Tillerson, Mattis, McMaster irányítja, akik erős atlantisták, sőt, háromból kettő katona. Hozzáteszem, hogy az amerikai oroszellenesség fokozásához nagyban hozzájárult, hogy Steve Bannon, mint főtanácsadó, úgy megbukott, hogy csak na, minden olyan döntés, amit Trump miatta hozott meg, visszájára sült el, sőt, a média folyamatosan hergelte Trumpot azzal, hogy “President Bannon”-nak szólították főtanácsadóját; ha valamit Trump nem bír, az a kritika, a gúny, elképesztő kevéssé tolerálja az őt érő megjegyzéseket. Bannon repült egy fontos pozíciójából, már korábban kikerült a kabinetből McMaster elődje, az erősen oroszbarát Flynn tábornok (az oroszbarátság nem baj persze, csak ez az idióta képes volt fake newsokat megosztani, miszerint Clintonék pedofil kannibálok, vagy mik) — sőt, Flynn tábornok éppen az előző héten kötött az FBI-jal megállapodást, hogy rávall a kormányzatra, ha őt békén hagyják. Egy hétig volt a kabinetben, és az alatt annyi mindent hallott, hogy már védett tanú lehet? Nem rossz.

Nem érti

Szóval a hazai jobboldalon látnokként tisztelt Miniszterelnök úr iszonyatos tévedések sorozatát követte el. Ahogy Trump nem political animal, nem egy ösztönös zseni, hanem egy pszichiátriai eset, úgy Miniszterelnök úr sem lát a jövőbe, sőt; minél inkább kiiktatja a kritikus hangokat, annál valószínűbb, hogy a rossz döntéseire nem lesz senki, aki a figyelmét felhívná. Így sikerült pont abban a pillanatban oroszbarát és Amerika-ellenes lépést tennie, amikor az amerikai kormányzat épp megszabadult az oroszbarát tagjaitól. (Pár napos cikk, hogy úgy tűnik, mostanra nyelte be Trumpot a mocsár, és ez jó, mert végre feltűnt az értelem pislákoló lángja a kabinetben.) És igen, ez elképesztően Amerika-ellenes, nem Soros-ellenes; egy dolog, hogy Soros György már régen nem vezeti az egyetemet, nem szól bele a döntésekbe, de fontosabb, hogy az USA ezt a stratégiai érdekei elleni támadásként értékeli. Informális és formális módon jelezték, hogy ezt ne; sőt, az, hogy vezető értelmiségiek, mint Noam Chomsky, Daren Acemoglu, Kenneth Rogoff, Mario Varga Llosa, Nobel-díjasok, komplett egyetemek, a teljes amerikai külpolitika, az Európai Néppárt tagjai közül sokan, a magyar egyetemi szféra 90%-a, és persze a hallgatók sorozatban kiálltak a CEU mellett, az eddigi kormányzati narratívában kezdetben mint a világ egészére hatással lévő Soros-hálózat megtévesztő munkájának következménye volt. Később, ahogy folyamatosan jöttek az egyre erősebbé váló jelzések, egyre nőtt a tömeg, kezdték belátni, hogy itt valami félrement; hihetetlennek tűnik, de az eddig is nagyban Orbán-ellenes hangulatot sikerült felszítani saját maguk ellen, egy olyan egyetem megpiszkálásával, amelyik abszolút nemzetközi. Egyenesen öngól volt az egyetem gyenge eredményeivel előjönni. Miniszterelnök úr nem érti: azt hihette, hogy ezt is lenyelik, gyorsan, és minél inkább támadják, annál gyorsabban akart rajta túl lenni, hogy annál kevesebb ideig támadják. Meghosszabbítjuk Bicskéig, ugye. Majd nyitunk egy új egyetemet, ha ez bezár, az sem lehet bonyolultabb, mint egy sertéshízlalda, és ott majd úgy tanítjuk a fiatalokat, ahogy nekünk tetszik, ugye.

IstandwithCEU/Twitter

Soros György olyan a magyar kormány számára, mint az aktuális főgonosz a filmsorozat adott évadjában: korábban volt már főgonosz az Elmúltnyolcév, az IMF, a Rezsi, a Migránsok, most Brüsszel és Soros György a legyőzendő ellenség. Úgy tűnik, Soros Györgyről a kormányzat úgy gondolkodik, mint aki az ördög földi helytartója; akinek világot átszövő hatalmi hálózata maga A háttérhatalom; aki pénzével és kapcsolataival bármit el tud intézni; és mivel látták a hazai és külföldi elégedetlenkedést és annak mértékét, még azt is gondolhatták, hogy ejha, hát nem is hittük volna, hogy Soros ennyire hatalmas, hát ez az ember tényleg a világ Legfőbb Közellensége, hogy ennyi mindenkit meg tud fertőzni eszméivel. (Mintha a liberális demokrácia, a jogállamiság, a jogbiztonság, a jogegyenlőség, az akadémiai szabadság Soros fertőző és mérgező eszméi lennének csak.) A kormányzat nem véletlenül kapcsolt nagyobb sebességbe, egynapos törvényalkotás, médiaoffenzíva, amivel akaratlanul is sikerült magukra ráégetniük a világ szemében, akik eddig esetleg nem figyeltek Magyarországra, azt, hogy ez bizony nem egy demokratikus állam. Lerí a törvényről alkotmányellenessége, a korábbi elnök, alkotmánybíró Sólyom László szerint másodéves joghallgató ezt ránézésre látja. (Talán nem csak másodéves joghallgatók.) Az, hogy a Freedom House lehúzta Magyarországot, szerintük nem az ő kormányzásuk egyébként bejelentett módon “illiberális” módjának logikus következménye, szerintük ez Soros ármánykodása. Miniszterelnök úr az eddig kipróbált fegyvereket vetette be most is, nem érti, hogy ez hogy tudott most nem működni. Arra gondol(hat), gondolom, hogy a Soros-birodalom még erősebb, mint hitte. Arra nem gondol, hogy az embereknek elegük van, főleg a fiataloknak. És hát főleg nem érti, mit akarnak, és miért. Pedig egyszerű: “Rusz-kik, ha-za!” “Eu-ró-pát!” “Ki nem ugrál, államügyész, hej, hej!” és hát persze: “Orbán, takarodj!” Ennyire egyszerű, hogy mit akarnak. “E-le-günk van!”. És nem átallják kigúnyolni a szovjet médiát: “Re-pü-lő-vel jö-ttünk!”

Fotó: Balogh Zoltán/MTI

You can’t always get what you want

A mostani megmozdulások résztvevőinek nagyon sok tagja gyerek volt még Kádár halálakor, legfiatalabbja pedig akkor született, amikor Orbán Viktor miniszterelnök vagy már exminiszterelnök volt. Ezek a fiatalok a demokráciába születtek bele (kicsit savanyú, kicsit sárga, egyre savanyúbb, egyre keserűbb, de a miénk). Mind Miniszterelnök úr, mind a világ első openly demented házelnöke, a szellemi és lelki sötétségbe magát egyre merészebben belevető Kövér László által nem értett, megvetett, lenézett, lesajnált és haszontalannak, sőt, károsnak és ezért üldözendőnek tekintett információs technológiába beleszületett, belenőtt fiatalokról van szó, akik live streamelnek bármilyen videót, amit meg akarnak nézni, akik a mobiltelefonjukkal kelnek, fekszenek, akik számára havi 10 giga adatforgalom kevésnek számít; akik számára evidens (és nem pedig evidentikus, mint azt Isten Szamara, Semjén Zsolt mondta) az, hogy a demokrácia az jó, a diktatúra rossz. Akik tudnak idegen szavakat használni, mondatokat alkotni, és akikről emiatt Németh Szilárd, egy kőkorszaki fafaragvány szókészletével rendelkező lángelme képes volt megállapítani, hogy nyilván akkor külföldről hozott ügynökök. Mózes a kb. egy hetes túrát 40 év alatt abszolválta, és nem azért, mert elromlott a GPS, hanem, mert aki a szolgaságba születik bele, az nem lesz szabad ember sohasem.
A mostani tüntetők nem a szolgaságba születtek bele.
Ezek a fiatalok nem nézik jó szemmel, ha hazudnak róluk, az ő adójukból őellenük fenntartott sajtóban. Nem tetszik nekik, hogy a mobiltelefonon sms-ezni sem tudó alakok leszólják őket. Viszont hozzá vannak szokva ahhoz, hogy azonnal reagáljanak valamire, és őket törvényekkel nem lehet befenyegetni. Nincs vesztenivalójuk: nincs állásuk, amikből ki lehetne őket tenni egy ellenzéki oldalra elhelyezett like miatt. Lehet megtéveszteni pár embert sok ideig, vagy sok embert egy rövid ideig, de sok embert sok ideig sohasem lehet; ráadásul a mobiltelefonok korában, amikor azonnal érkezik a cáfolat, akkor eleve esélytelen azt hazudni, hogy pár ezer ember lézengett a Várkert Bazár hetedik megnyitóján, vagy hogy Soros repülővel utaztatta az embereket. Aki ilyet állít, alávaló, jellemtelen gazember, nem csak hazug, de minősített esete a kirívóan hülyeségnek.

Fotó:Marjai János/MTI

Fél?

A fentiekből következik, hogy Magyarország miniszterelnöke nem érti, mi történik a világban, mi történik vele, ez az egész meg mégis hogy lehetséges; eddig nem erről volt szó. Mintha végig arról tudósították volna őt, hogy a Felcsút vezet a Real ellen, jöttek volna a meghamisított eredmények, fényképek, és egyszer csak azt venné észre, hogy kedvenc csapata az NB II-ben nyomorog. Hazugságból nem lehet várat építeni. A kormányzat egyenesen be van fosva attól, hogy ami három hete még jó ötletnek tűnt, mostanra totális kudarc; nem találnak szavakat, össze-vissza hebegnek-habognak. Nem hiszem, hogy a tüntetőktől félnének, nekik az mindegy; amíg nincs erőszak, addig nem téma a dolog, amíg a Nagykörúton belül mozog mindenki, addig az országos dolgokra nincs ráhatása, addig még jó is, hogy van, mert itt demokrácia van ugye. Emiatt — szerintem — nem félnek. Ami miatt be vannak fosva, az az, hogy Trump rakétákat lőtt ki szír területekre, hogy az orosz-amerikai viszony ennyire nullára került, hogy a CEU-ellenes támadást Amerika nemzetbiztonsági jelentőségű, stratégiai kockázatként kezeli, ahelyett, hogy örült volna annak, hogy a magyar kormány besegít a Soros elleni harcban. (Ez azért páni félelem, mert akkor állást kell foglalni, hogy vagy EU- és NATO-tag Magyarország, vagy nem; az elmúlt 7 év politikája arra lett felépítve, hogy Magyarország kinn is van meg benn is van. Vagy a pénz veszik el, vagy a még több pénz. Esetleg jöhetnek Moszkvából vagy Washingtonból terhelő adatok. Aki eladta a lelkét, az számolhat azzal, hogy előbb-utóbb eljönnek érte.)
Egyre erősebb amerikai nyilatkozatok hangzottak el, amelyeket először a kommunikáció csak “nem értik, félre vannak tájékoztatva” mondattal kezelt le, majd jött a “de ez csak egy egyszerű adminisztrációs kiskapu bezárása”, majd eljutottunk a “magánvéleményt fogalmaztak meg”-ig, s végül, amikor az USA többször is kifejtette, hogy a kritikákat komolyan gondolják, a magyar politika farkbehúzva eljutott a “Senki sem állhat a törvények felett”-ből előbb odáig, hogy “Csak két lehetetlen feltételt kell teljesíteni, és minden rendben”-en át az “elég egy szándéknyilatkozat az USA szövetségi állama részéről, lécci, lécci, mi nem akarjuk ám bezárni a CEU-t, küldtök egy szándéknyilatkozatot, mi meg úgy tekintjük, hogy oké a dolog”-ig, majd odáig, hogy “Nézzük, hol van kiskapu az általunk elfogadott törvényen, ami mindenkire vonatkozik és ami alól senki sem bújhat ki.” Félnek, hogy elszámították magukat, hogy a jó pont megszerzése helyett rossz pontot kaptunk, és gazdaságilag, népességpolitikailag is katasztrófa törvény mellé még politikai katasztrófa is lesz belőle. Annyira félnek, hogy alig valaki keménykedik kormányoldalon, alig tudott kifosni a száján Bayer Zsolt valamit, amire Hont András felvette a kesztyűt. Le merném fogadni, hogy Bayer Zsolt, ez a tel-avivi falafelárús kinézetű, kitüntetett mocsokgyár csak addig kemény, amíg nincs következménye. Mindenki más pedig nem csak kussol, de látják, hogy ha 2018 nincs is elveszve, de egy komplett generáció. Fiatalokként indultak a begyöpösödött agyú idősek ellen, és mi lett belőlük? Karma is a bitch.

Forrás: Facebook

2018

Bár sokan vizionálják, hogy Orbán most bukott meg, ezt már mondták korábban sokan, sokszor. Oszkó Péternek kellett megszólalnia (ritkán, nagyon ritkán teszi), hogy helyre tegye az örvendőket: akkor bukik meg, ha választáson valaki legyőzi. Kérdés, hogy ez a mostani tüntetés-sorozat elég erős-e ahhoz, hogy ne csak lefaragjon a Fideszről pár százalékot, de a bizonytalanok tömegét csábítsa oda ellenzéki párthoz. És egy választáson még az is kevés: a választási rendszer logikája alapján 18-22%-os, tehát 1,5-1,7 milliós bázis (ennyi azért még mindig egészen biztosan van, sokan vannak, akik nem csak haszonélvezői a rendszernek, de örömmel élnek benne) is lehet 55-65%-os eredményt elérni, ha olyan az ellenzék, mint most. Nem véletlen, hogy felmerült jelszóként az igazságos választási rendszer követelése is.
Na, az ütne be nagyon; ha bármelyik ellenzéki párt elérné azt, hogy az 1990-es választási törvényt visszaállítsák, vagy legalábbis arányosabbá tegyék a mostani rendszert. Az is kérdéses, hogy a mostani tömeg 2017-ben mire elég 2018-ban; simán kifulladhat a dolog pár tüntetés és a kormányzat meghátrálása után, de akár kormánybuktatás is lehet a vége. Van, aki szerint a Fidesz direkt hergel: hogy 2018-ra kieresztődjék a gőz. Az is fontos, hogy míg a 2002-2010-es kormányok idején az akkori ellenzék élére állt minden tömegrendezvénynek (és profitált is belőle), a mostani, 2010 óta tartó időszakban minden civil tüntetés direkt távol tartotta magát a politikától — pártjelvények hozása eleve tilos volt minden CEU-s tüntetésen, de a korábbi vezéralakok közül is csak Juhász Péter került be a politikai erőtérbe, Sándor Mária, Gulyás Balázs, mások, kívül maradtak. Én nem tudnám megmondani, hogy mi lesz az eredménye a mostani megmozdulásoknak, de egy eredménye már van: a 27 év alattiak körében Orbán egy vérciki, vállalhatatlan alak, a rendszere szerintük meg nem sokkal jobb, mint Putyiné, miközben ők az amerikai szabadságot akarják, és meg is fogják szerezni. Hogy külföldön-e, mint 600 000 másik magyar már most, vagy Magyarországon, az a 27 év felettiek dolga is, nem csak az övék.

Niko

Markánsan és aktívan
Forradalom, szabadságharc, szabadkőművesek?
Ha kíváncsi hasonló cikkekre, csatlakozzon Facebook-oldalunkhoz!