Trump Watergate-je lehet az FBI-vezér kirúgása?

Az elmúlt hetek amerikai sajtójában szinte mindenhol vezető hír volt, hogy Trump élt végrehajtó hatalmi pozíciójával, és kirúgta James B. Comey-t, az FBI vezetőjét, illetve annak következményeivel foglalkozik mindenki. A kirúgás váratlanul ért mindenkit; az első meglepetések után a már megfontolt véleménycikkekben többen is leszögezték, hogy nem lehetetlen mostantól kezdve az impeachment sem (az elnök hivatalból való visszahívása).

Nádasi Balázs vendégírása.

Az elmúlt 30 év amerikai elnöki győzelmeit mind megjövendölő Allan Lichtman már áprilisban arról beszélt, hogy Donald Trump esetében az impeachment elkerülhetetlen, mostanra úgy véli, hogy ez csak felgyorsult Comey kirúgásával; de rajta kívül többen mások is, így Laurence H. Tribe, Harvardon oktató jogprofesszor, aki Obama elnököt vagy a legfőbb bírót, John Roberts-et is tanította, ugyanúgy Trump visszahívásáról beszél, mint Bill Clinton egykori munkaügyi minisztere, a tekintélyes közíró, Robert Reich (és felsorol öt különböző indokot, melyeik külön-külön is elégségesek erre). A közvélemény-kutatások szerint is az amerikaiak többsége szeretné Trumpot eltávolítani hivatalából, mint amennyi marasztalná.

A Nixonnal való párhuzam vonásához érdemes előhívni, hogy mi is volt az a Watergate-ügy, amely szó második fele azóta minden politikai botrány állandó jelzője. Az egykori Watergate irodaházba (a demokrata párt főhadiszállásába) 1972-ben behatoló bűnözők erősen kötődtek a Fehér Házhoz, vagyis, a republikánus párthoz, és a Fehér Ház mindent megtett ugyan annak érdekében, hogy a nyomokat eltüntesse, de pont amiatt kényszerült Nixon 1974-ben lemondásra, mert kiderült, hogy ezeket a nyomokat a hivatala (angolosan: az adminisztrációja) el akarta tüntetni, azaz, az igazságszolgáltatás akadályozása miatt. (Minden bizonnyal ez lehet majd Trump veszte is.) Legnagyobb szégyene volt a modern kori amerikai demokráciának Nixon pályafutása és bukása: de az amerikai demokrácia erejét jelzi, hogy ebből a krízisből fel tudott állni. Vagy vááárjunk csak…

Nixon kamerába olvassa, hogy lemond

Kétség nélkül Nixon az egyik legnagyobb mérgezője volt az amerikai politikának annak 240 éves története alatt. Hunter S. Thompson, a gonzo-újságírás atyja beszélt írt róla:

“Azt sem kell tudnod, hogy ki volt Richard Nixon. Az undorító náci kísérleteinek te is áldozata lettél. Megmérgezte az ivóvizünket mindörökre. Nixon annak a klasszikus példája, hogy egy értelmes ember is beleszarhat a saját fészkébe – de ő nem csak a saját fészkébe, a mi fészkünkbe is beleszart, és az már bűn. A történelem örökre megbélyegzi majd még emlékét is, annak az embernek, aki megszentségtelenítette és lealacsonyította az elnöki hivatalt, aki elmenekült onnét, mint egy kórosan beteg gazember. Richard Nixon örökre összetörte az amerikai álmot.”

Na ehhez képest is tudott Trump újat mutatni. A különbség talán, hogy Nixon egy olyannyira aljas, gonosz ember volt, hogy később utódja, a vallásos Gerard R. Ford ezt mondogatta:

“Tudom, hogy a pokolra fogok kerülni, mert elnöki kegyelmet adtam annak az embernek…”

– míg Trump egyszerűen idióta.

Például azzal kérkedik az oroszoknak, akik riválisai az USA-nak geopolitikai téren, hogy milyen jó titkosszolgálati információkat kapott az izraeliektől… Nehéz elképzelni, hogy mennyire idióta. Sokan azt hiszik, hogy Trump egy ösztönös politikai zseni, egy profi póker- és bábjátékos, aki nagyon jól keveri a lapokat illetve mozgatja az embereket, de szellemírója, Tony Schwartz minden egyes interjújában óvott attól, hogy ő legyen megválasztva, mondván, a Donald egy ötéves gyermek figyelmi és érzelmi szintjén áll, elképesztő egoista, és borzalmasan bánik az emberekkel. Tekintettel arra, hogy ahogy egyre több esélye nyílt Trumpnak az elnökségre, Schwartz ezt egyre elkeseredettebben és feldúltabban mondta, és tekintve Trump eddigi lépéseit, hajlamos vagyok azt hinni, ez az igazság: nem kell ehhez fizikusként Occam márkanevű borotvát használni, elég a legegyszerűbb módon hinni a szemünknek. Ha Trump úgy beszél, mint egy idióta, úgy viselkedik, mint egy idióta, és úgy néz ki, hogy ő egy idióta: akkor, a klasszikus csattanóval élve, ő egy kacsa.

A Nixonnal való párhuzam többször elő fog jönni a cikk folyamán. Nem tehetünk róla: a párhuzamok annyira nyilvánvalóak, hogy ezt még a Richard Nixon Elnöki Könyvtár és Múzeum Twitter-személyzete is így gondolta: ki is csicseregték a világhálóra, hogy még Nixon sem rúgta ki az FBI igazgatóját. Mint “fun fact”-et (érdekes tényt – a szerk.).

Fun fact: ez az első és egyetlen fun fact, amit a Richard Nixon Elnöki Könyvtár és Múzeum posztolt

Na de hogy jön ide az, hogy sokan (én is) rögtön Watergate-párhuzamot emlegetünk? Tudjuk, hogy ez volt az, amibe Nixon belebukott. Reméljük (sőt, egyre valószínűbb), hogy ez lesz az, amibe Trump belebukik. Nixon is kirúgta az őutána nyomozó speciális ügyészt, Trump is kirúgta az ellene (a kampánystábja orosz kapcsolatai ellen) nyomozó Comey-t, és minden bizonnyal emiatt rúgta ki.

Annyira súlyos ügyről lenne szó? Úgy tűnik, a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján, hogy igen.

Lássuk picit részletesebben, ki is James Comey, és miért került az elmúlt fél évben többször is reflektorfénybe az amerikai politikában.

James Comey, háttérben az FBI-insignia

A nyugati civilizáció önjelölt lelkiismerete

James B. Comey mindössze a hetedik igazgatója volt az FBI-nak (és csak a második, akit az elnök felmentett hivatalából). Ez két okból van: egyfelől, a hivatalt elég későn hozták létre, Theodore Roosevelt kezdeményezésére 1908-ban, de az FBI nevet csak 1935-ben vette fel a Bureau of Investigation ötödik, így az FBI első vezetőjének, Edgar J. Hoovernek a kezdeményezésére, aki hatalmas szervezőmunkával érte el azt, hogy az FBI önálló szervezeti egység legyen az igazságügyminisztérium (Department of Justice, DoJ) alá rendelve. Hoover haláláig volt az FBI vezetője. Az őt követő igazgatók 10 éves mandátumot kaptak, és már szenátusi meghallgatáson és jóváhagyáson kellett átesniük. Az, hogy ezt a 10 éves mandátumot szinte senki sem töltötte ki, az már másik történet, de a lényege mindenképp az volt ennek a hosszan tartó mandátumnak, hogy ne az aktuális politika kénye-kedve szerint járjon el az FBI-igazgató, ne az aktuális elnök kinevezettje legyen, akinek mandátuma lejár az elnöki mandátummal együtt.

Az FBI vezetője, bár a végrehajtó hatalom fejének, az elnöknek felel, de nem kötődik hozzá emiatt lojalitással. Comey elődje, Robert Mueller egyébként 12 évig szolgált: 10 éves szolgálata lejárta után Barack Obama megkérte a szenátust, hogy még 2 évig hadd legyen ő az igazgató, amíg utódját megtalálják. Érdemes megjegyezni, hogy Robert Mueller 2004-ben az akkori helyettes legfelsőbb ügyésszel (a legfőbb ügyész kórházban volt, így a helyettese volt az “acting” azaz ügyvivő legfőbb ügyész) közösen felkínálták George W. Bushnak, hogy lemondanak, amennyiben a Fehár Ház a DoJ javaslata ellenére úgy találja, hogy bírói végzés nélkül is lehallgathatnak embereket. A Fehér Ház jogi tanácsosa és kabinetfőnöke megpróbálta megkerülni kettejüket, és meglátogatták a kórházban a legfőbb ügyész John Ashcroftot, hogy adja jóváhagyását a lehallgatásokra, amit az megtagadott. Miután Bush látta, hogy nem juthat előrébb, sem a legfőbb ügyésszel, sem annak helyettesével, megváltoztatta a lehallgatási programot, és kivetette belőle a kifogásolt részeket. Így végül Robert Muellernek, és a helyettes legfőbb ügyésznek, James B. Comey-nek, nem kellett beváltani fenyegetésüket, maradhattak posztjukon. Később Comey azon kevés tisztségviselő egyike volt, akik ellenezték a waterboarding nevű kínvallatási technikát; jogi véleménye szerint nem számított ugyan kínzásnak, de erősen ellene volt minden ilyen enhanced interrogation technique-nek (magyarul kb: “erősített vagy gyorsított kihallgatási technikának”) – érthetően: ez nagyjából a kínzás jogi szaknyelvi megfelelője. A Bush adminisztráció ezt a kifogást figyelmen kívül hagyta végül, mint közismert, annak ellenére, hogy bizonyíthatóan az ilyen módon szerzett információk hatástalanok, nem csak embertelenek.

Obama nem véletlenül kérte, hogy Mueller maradhasson két évig. Bár Obama 2009-ben nem csak az elnökséget nyerte el, de a demokratáké volt a kongresszus is, mégis alig tudta keresztülvinni első ciklusában az Obamacare-nek nevezett Affordable Care Act-et. (a megfizethető egészségügyről szóló törvény – a szerk.) A demokrata képviselők nem akarták megszavazni, mondván, elveszíthetik emiatt a képviselői helyüket. Obama úgy győzte meg őket, hogy lehet, de ezért a célért érdemes a karrierjüket feláldozni. Így is történt. 2011-ben súlyos vereséget szenvedtek a demokraták az alsóházban, hogy aztán 2015-től elveszítsék a felsőházat is (a felsőház 100 szenátorát hat évre választják, de úgy, hogy kétévente mindig a szenátus harmadát választják újra, míg az alsóházi képviselőket kétévente).

Obama elnök 8 évéből mindössze 2 év volt, hogy maga mögött tudhatta a kongresszust; utána 4 évig csak annak felsőházát, majd utolsó 2 évében teljesen ellenséges kongresszussal kellett szembenéznie, még a legfelsőbb bírói helyre adott jelöltjét, Merrick Garlandot sem volt hajlandó – alkotmányos kötelességei ellenére sem — meghallgatni a republikánus Mitch McConnell által vezetett Szenátus. Obama emiatt állandó kompromisszumra kényszerült a kongresszussal (ő csak a végrehajtó hatalmat gyakorolja, a törvényhozói hatalommal a kongresszus bír). 2013-ban emiatt jelölte az egyébként republikánus párttag Comeyt FBI-igazgatónak, mert megbízott benne emberileg, tisztelte a Bush-éra alatti kiállását – és mert egy demokrata jelölt nem biztos, hogy könnyen átment volna a felsőházon.

Comey mindig is nagyon pedánsan és korrekten igyekezett ellátni feladatait. Egy igazi bürokrata a szó jó értelmében. Mint kiderült, saját feladatát messzemenőkig igyekezett teljesen pártatlan módon ellátni; 2016-ban a republikánus pártból is kilépett. Számomra teljesen meggyőző volt az a vizsgálóbizottság előtti állítása, miszerint neki álmatlan éjszakákat okozott annak csak az elképzelése is, hogy bármilyen tettével befolyásolhatta a választás végeredményét. Már pedig úgy néz ki, hogy így történt.

Nate Silver oldaláról származó előrejelzés: elnökjelölti esélyek változása az idő múlásával

A fenti diagram azt mutatja, Nate Silver a két jelöltnek mennyi esélyt adott az elnökség megnyerésére. Az októberi Clintonos felívelés a harmadik tévévita után következett; az esés pedig amiatt, mert Comey újranyitotta a korábban már lezárt Clinton-aktákat. A vége előtt picivel lehet látni, hogy ismét felfelé indult Clinton győzelmi esélye: ekkor zárta azokat másodjára is le. De, mint tudjuk, ez már nem segített: hiába nyert 3 millió szavazattal Clinton, Trump lett az amerikai elnök. Mi is történt akkor? Sokan tudják, de a részleteket nem mindenki ismeri pontosan.

Bill nagyapó megint kibaszik nejével

Az talán közismert, hogy a republikánus párt emberei mindenképp megpróbálták Hillary Clintont már az előtt kicsinálni, hogy elnökjelölt-jelölt lett volna. A bengázi támadásokat vizsgáló bizottságot 2014-ben állították fel, és 2016 közepén adta le végső jelentését. A republikánusok bevallottan ezzel akarták Clinton esetleges elnökjelölti esélyeit tönkretenni: rengeteg munkaórát és pénzt beleöltek abba, hogy kicsinálhassák őt.

Sőt, úgy tűnt, találtak is valamit: 2015-ben kiderült, Clinton régimódiként a beérkezett leveleit kiprinteltette egyik segédjével, Huma Abedinnel, és úgy olvasta azokat el. Csakhogy Huma Abedinnek nehezére esett a komoly védelemmel ellátott hivatalos leveleket kiprintelni, ezért azokat továbbította magáncímre, és onnét már egyetlen gombnyomással tudott nyomtatni. (Mind kiderült, Clinton saját levélcímet használt, a hdr22@clintonemail.com címet, amelyikhez címhez tartozó szerver a saját magánszervere volt a Clinton-házaspárnak.) A bizottság számára ez mellékszál volt: de ezt felvette a DoJ is, annak vezetőjével, Loretty Lynch-csel, akit még Bill Clinton nevezett ki 1999-ben New York-i államügyésznek. Mindenképpen úgy tűnt, hogy Lynch az FBI javaslata ellenére sem tekinti sürgős feladatnak a levélügyek kivizsgálását; ám a munka végül haladt, ha nyögvenyelősen is. Végül azt állapították meg, hogy a törvényesség határát éppen alulról súrolta ez a gyakorlat: mindenképpen elítélendő volt, ám titkosított irat nem került át magánszerverre, legfeljebb akkor, amikor még nem volt titkosítva.

Történt aztán, hogy még ennek nyilvánosságra hozatala előtt Bill Clinton és Loretta Lynch mindketten egy nyári júniusi napon Phoenixben voltak, Bill Clinton már távozóban, Lynch érkezőben: Bill Clinton ekkor úgy döntött, bevárja a legfőbb ügyész asszonyt, és kellemesen elbeszélgettek úgy harminc percen keresztül, állításuk szerint teljesen politikamentes, semleges témákról, mint pl. unokákról. Ez, akár igaz, akár nem, teljességgel elfogadhatatlannak tűnt James Comey számára: egy folyamatban lévő nyomozás vezetője a célszemély exelnök férjével ne beszélgessen még akkor sem, ha nem érintik a nyomozati anyagot. Ekkor Comey úgy érezte, hogy Loretty Lynch kompromittálódott: nem folytathatja vagy fejezheti be a nyomozást. Így végül ő jelentette be, hogy nem találtak semmi törvénytelent Hillary Clinton ellen – anélkül, hogy erről konzultált volna Lynch-csel, aki hivatalosan vezetője a DoJ-nek.

Hillary Clinton, Huma Abedin, Anthony Weiner

Anthony Weiner is kibaszik nejével

Időrendben eőre haladva ezúttal, a választási hisztéria kellős közepén Huma Abedin férje, a 1999 és 2011 közötti New York-i kongresszusi képviselő, Anthony Weiner ellen az FBI nyomozásba kezdett. Weiner már bukott képviselő volt 2016-ban: péniszéről fényképeket küldözgetett egy csomó nőnek, felesége is elhagyta. Ez a 2016-os FBI-nyomozás pedig amiatt indult, mert – és ez nem egy Guy Ritchie-film – Weiner egy 15 éves lánynak is küldött pénisz-fotót. A 18 év alattiakkal való szexuális viszony, de még az arra való felhívás is az USA-ban komolyan büntetendőnek számít, így az FBI kiment Weinerhez, lefoglalta a számítógépét,

és megtalált több tízezer Clinton-levelet.

Elsőre azt sem tudták, hogy ezek azok. Mire összekötötték több hetes munkával a leveleket és Hillary Clintont, már nagyon a választási hajrában voltak. Ehhez képest még 3 napot vártak, mire közölték Comey-val, hogy a levelek Clinton levelei, aki, mint utólag mondta meghallgatáson, nagyon kínos döntés előtt állt: beszéljen ezekről vagy hallgasson. Minden iránymutatás szerint folyamatban lévő nyomozásról, főleg, amelyik a választást befolyásolhatja, hallgatni kell; de nem akarta azt sem, hogy az akkor mindenki feltételezése szerint később vesztes republikánusok több hónapon keresztül az ügy eltussolásával vádolja őt és kollégáit.

Végül úgy döntött, hogy fontosabbak az intézmények, mint a pártpolitika

Mivel James Comey személyesen jelentette be a Clinton-levélügy lezárását, úgy érezte, hogy az ügy újranyitását is személyesen kell bejelentenie. Levelét a kongresszus tagjainak küldte el, de nyilvánvaló, hogy ez nem maradhatott titokban, azonnal kiszivárgott a sajtó felé ez. A jobboldali sajtó és maga Trump is Comey-t, mint hőst ünnepelte, és bizonyítottnak látta, hogy Clinton megbízhatatlan; a liberális sajtó pedig Comey-t, mint a republikánus politikai agenda kiszolgálóját látta, aki beavatkozott a történésekbe választási időszakban a republikánusok oldalán (a net ekkoriban tele volt homályos oldalakról származó összeesküvés-elméletekkel, Trump egyik bizalmi embere, Flynn tábornok szerint például Clinton kampányfőnöke pedofil kannibál…). Az emberek egy komoly része csak a választást megelőző egy hétben döntötte el, hogy kire fog szavazni: Trump minden bizonnyal emiatt a Comey-levél miatt tudott fordítani, megnyerni az elektori kollégiumot. (Ne felejtsük el, hogy a Trump-csapat orosz politikai kapcsolatairól már ekkor szintén folyt nyomozás, de sem Obama, sem más nem gondolta azt, hogy ezt nyilvánosságra hozza, mert nem akarták befolyásolni a választás eredményét.)

Összefoglalva. A repik több fronton vizsgálatot indítanak Hillary Clinton ellen. Az egyik ügy a törvényesség alsó határát súrolja, de nem megy az alá. A vizsgálatokat végző ügyészt Clinton férje kompromittálja, mert véletlenül összefutnak Phoenixben, és 30 percig csevegnek. Comey úgy dönt, hogy muszáj megszólalnia, és tisztáznia Clinton nevét. Amikor Clinton egyik bizalmasának akkorra már külön élő férje, Weiner farokfotókat küld egy 15 éves lánynak, az FBI lecsap, és újabb Clinton-leveleket talál. Az FBI igazgatója kötelességének érzi, hogy ha már ő zárta le a Clinton-aktát a nyilvánosság előtt, ő nyissa is meg újra. Valószínűleg emiatt Clinton, bár megnyeri 3 millió szavazattal a választást, elveszíti az elektori kollégiumot. A világ legostobább felnőttbébijeinek egyike lesz az USA elnöke.

A kép Eric Swalwell kongresszusi képviselő oldaláról származik

Sokan felültek az orosz vonatra

Az, hogy Trump csapata oroszbarát személyekkel súlyosan fertőzött, közismert. Egykori kampányfőnökének, Paul Manafortnak még a választás előtt kellett lemondania, mert kiderült, hogy egy orosz céggel kötött 10 millió dolláros – ez még az USA-ban is nagy pénz – megbízást tanácsadásra. (Ez önmagában nem bűn, de mivel ezt a DoJ felé jelentenie kellett volna egy régi, még a náci Németország ügynökei ellen hozott törvény miatt, így ennek hiánya miatt akár 5 éves börtönbüntetésre is ítélhetik.)

Orosz kapcsolatai miatt kellett mennie Flynn tábornoknak is, aki teljesen hülye; őt mindössze 24 nap után kellett kirúgni nemzetbiztonsági tanácsadói pozíciójából. Jelzem, ő sem követett el nettó törvénytelenséget (összeesküvés-elméletek megosztása nem büntetőjogi kategória), épp csak elmulasztotta tájékoztatni a főnökeit arról, hogy az orosz nagykövettel, Szergej Kiszlakkal találkozott illetve telefonon beszélt még a beiktatás előtt többször is. Ezek, ismétlem, nem törvénytelen dolgok, de ezek elhallgatása igenis az. Sőt, még Trump legfőbb ügyésze, Jeff Sessions is, és veje, tanácsadója, Jared Kushner is találkozott Kiszlakkal, utóbbi pedig még egy orosz bankkal is felvette a kapcsolatot Kiszlakon keresztül. Trump csapatának orosz kapcsolatai annyira nyilvánvalóak, hogy gyakorlatilag le se lehet tagadni. Kivéve, ha az ember nem más, mint Donald Trump.

Az ikonikus mozdulat

You’re fired!

Donald Trump tévéműsorában, az Apprentice-ben személyes védjegyévé vált “Ki vagy rúgva!” mondása. Az amerikai elnököt annyira zavarja, hogy mindenki arról beszél, hogy ő mennyire orosz befolyás alatt áll, hogy Comey már a harmadik olyan szövetségi alkalmazott, akit kirúg – miközben mindhárman az ő orosz kapcsolatait vizsgálták.

Sally Yates, Preet Bharara után Comey is áldozatul esett Trump kirúgási mániájának. (Sally Yates 10 napig volt csak hivatalban, mint ügyvivő legfőbb ügyész, és figyelmeztette a Fehér Házat arra, hogy Flynn tábornok orosz ügyben zsarolható; a hivatalos indoklás szerint más okból kellett mennie, ám a megállapítása utólag helytállónak bizonyult. Preet Bharara Obama által kinevezett államügyész volt; több ügyben is vizsgálódott Trump ellen, amikor Trump március elején az összes Obama által kinevezett államügyészt kirúgta.) Míg Yates és Bharara csak nekikezdett, Comey a hírek szerint már nyakig ült a munkában: menesztése előtt már napi jelentéseket kapott a nyomozás állásáról, és kirúgása előtt két nappal forrásokat kért a munka továbbvitelére: pénzt és embereket.

Pechére kitől mástól kérhette volna, mint a legfőbb ügyésztől, az orosz ügyben érintett, megégetett Jeff Sessionstól. (Sessions beiktatása előtti szenátusi meghallgatásán hazudott arról, hogy találkozott volna oroszokkal a választás előtt, így kénytelen volt rekuzálni magát az orosz szál kivizsgálása alól.) Erre választ a helyettes legfőbb ügyész, Rod Rosenstein fogalmazott meg, de úgy, hogy nem csak nem javasolta a kérés biztosítását, de egyenesen Comey felmentését indítványozta, mivel szerinte Comey nem a megfelelő módon járt el Clinton leveleinek vizsgálatakor, és minden szabályt megsértett, amit csak megsérthetett az ügy diszkrét kezelésére vonatkozóan. A memo kézhezvétele után rúgták ki Comey-t Trump, egy futárral küldte el levelét az FBI főhadiszállására. Csakhogy Comey éppen Los Angelesben jövendő FBI-ügynököknek tartott előadást, nem volt jelen, hogy átvegye a felmentését. A sajtónak persze ez gyorsan kiszivárgott, annyira, hogy Comey előadása közben a háttérben megjelent az az információ, hogy kirúgták őt. Ezen a hírek szerint felnevetett, ízléstelen tréfának tartva azt. Egyáltalán nem számított rá: két nappal későbbre újabb jelenése lett volna a szenátusi vizsgálóbizottság előtt. Lehet, emiatt is volt sürgős a leváltása.

Elbocsátó szép üzenet

I think this is an end of a beutiful friendship

Comey Trump által előbb kritizált (miért nem vizsgálja az FBI jobban Clintont), majd magasztalt (végre teszik a dolgukat) vezetője volt az FBI-nak. Több, névtelenséget kérő FBI-os forrás szerint Trump egy héttel beiktatása után vendégül látta Comey-t egy munkavacsorára. Ekkor, korábbi cégvezetői szokása szerint, többször is feltétlen lojalitást kért Comey-től, mint minden őalá dolgozó munkatárstól. Comey kihátrált, az őszinteségét felkínálva lojalitása helyett. Trump rákérdezett: az őszinte lojalitását? Comey: csak az őszinteségemet. Ezt Trump nem fogadta jó néven, Comey pedig vele szoros kapcsolatban lévő kollégáinak úgy adta tovább, hogy amíg ő igazgató, addig erről hallgatni fognak.

Trump nem értette meg, hogy az FBI vezetői pozíciójuknál fogva nem pártkatonák, és nem is állhatnak pártérdekek szolgálatában.

Az, hogy Trump nagyon-nagyon idegesen igyekszik tagadni az orosz kapcsolat létét, két dolgot jelenthet. Egy, hogy tényleg nincs ilyen kapcsolat, és nagyon nem tetszik neki az, hogy vizsgálódnak ez ügyben; amikor győzelmekor megszellőztették, hogy abban az oroszok keze is benne van, idegesen reagált: nem tetszett neki, hogy nem az ő érdemeit ismerik el. Ebben az esetben nincs tisztában azzal, hogy környezete súlyosan érintett, ám ezt is a variációt is elképzelhetőnek tartom. A másik, hogy komoly, nagyon komoly orosz kapcsolat lehet, hogy személyesen őt zsarolják, akár szexvideóval, mint az korábban felmerült, akár azzal, hogy orosz hitelből vagy pénzből mászott ki többször bekövetkezett csődjeiből, ami találgatásnak az ad alapot, hogy nem hozta nyilvánosságra vagyonbevallását.

Az biztos, hogy sok FBI-ügynök Comey-ra cserélte profilképét: ezt a gesztust többnyire csak a frontvonalban elesett kollégáknak szokták fenntartani. A Comey helyett a szenátusi meghallgatásra elmenő Andrew McCabe biztosította a szenátorokat, hogy Trump állítása, miszerint Comey felé a bizalom megingott volna a hivatalban, téves. Minden bizonnyal a nyomozást a felbosszantott FBI-osok folytatni fogják; sőt, amennyiben Trump az ellene vizsgálódó igazgatót kirúgja, akkor felmerül a gyanú, hogy valóban van értelme vizsgálódni. A demokraták, akik Comey menesztését követelték a Clinton-ügy félrekezelése miatt, nem is marasztalják őt, csak hozzáteszik, hogy a kirúgás időzítése gyanús, és speciális ügyész kinevezését követelik. A repik közül többen, így Paul Ryan is, lezavarják az ügyet annyival, hogy Trumpnak joga volt hozzá, nincs itt semmi látnivaló, lehet tovább menni.

Spicey feladja

A Fehér Ház szóvivőjét, Sean Spicert Trump a kirúgás előtt egy órával tájékoztatta arról, hogy Comey-nak mennie kell. Spicer idegei már így is tropák: egyszerűen nem bírja már, hogy minden egyes alkalommal, mire kimagyarázza az elnök egyik cselekedetét, Trump saját magának is ellentmondva megváltoztatja álláspontját. Aznap a Fehér Ház kertjében, a bokrok között bújkált, nehogy az újságírók megkérdezhessék őt. Május 12-én Trump egy tweetben közölte, hogy nincs is szükség fehér házi sajtótájékoztatókra.

Melissa McCarthy-t hiányolni fogjuk a Saturday Night Live-ból

Sarah Huckebee-Sanders, helyettes szóvivő állta a sarat: bejelentette, hogy Rosenstein javaslatára rúgta ki az elnök Comey-t. Majd másnap Trump nyilatkozott Lester Holtnak az NBC-ben arról, hogy mindenképp ki akarta rúgni Comey-t, nem Rosenstein javaslata miatt tette ezt. Ekkor Trump azt is felemlegette, hogy nincs olyan ügy, miszerint neki kapcsolatai vannak az oroszokkal:

“Oroszország meg Trump, hát ez egy kitalált sztori, a demokraták terjesztik, mert nem tetszik nekik, hogy elveszítették a választást, amelyet meg kellett volna nyerniük.”

Miközben napvilágra kerültek az oroszoktól olyan fotók, amelyeken Kiszlakkal illetve az orosz külügyminiszter Lavrovval találkozik a Fehér Házban. Putyin kérésére. Május 9-én rúgta ki Comey-t. 10-én találkozott az oroszokkal. 11-én kijelentett az NBC-ben, hogy ez egy kitalált sztori, amit a demokraták terjesztenek. (Megjegyzés: a fotókat Lavrov hivatalos fotósa készítette, mert, mivel Trump elnök, Lavrov csak külügyminiszter, tehát hivatalban alatta lévő ember, a Fehér Ház nem akart hivatalos fényképeket készíteni; ezért az amerikai sajtót kizárták az eseményről, miközben Lavrov hivatalos fényképészét, aki amúgy egy orosz hírügynökség fotósa is, beengedték. Not cool, bro.)

Ebben az interjúban mondta Trump azt is, hogy ő nem áll vizsgálat alatt, és ezt neki Comey háromszor is megerősítette – ezt fontosnak tartotta hangsúlyozni. Ahogy azt is egy tweet-esőben, hogy Comey felé senki sem volt bizalommal, sem a demokraták, sem a republikánusok, sem az FBI-sok, és minden nagyon szépen meg fog oldódni, csak figyeljenek. Minden bizonnyal arra gondolt, hogy ha Comey-t minden oldalról támadják, akkor mindenki pozitívan fogja értékelni kirúgását.

Kitalált sztori. Kiszlak mosolyog, mert épp most árult el neki Trump titkosított információkat

És még ezt is lehet fokozni!

A találkozó Kiszlakkal és Lavrovval május 10-én volt. 15-én a Washington Post (amelynek tulajdonosa az amazonos Jeff Bezos, és amelyik 3 hónapja felvette azt a mottót magának, miszerint Democracy Dies in Darkness, azaz, a sötétben meghal a demokrácia – Stephen Colbert viccelődött is ezzel, hogy az elvetett mottóötletek között ott volt az is, hogy Földre vittük Nixont, ki a következő?) hírül adta, hogy Trump kérkedve azzal, hogy ő milyan fasza gyerek, az ISIS-szel kapcsolatos szigorúan titkos információkat osztott meg az orosz tisztségviselőkkel. Az információ minden bizonnyal az izraeli titkosszolgálattól származott, akik nem hatalmazták fel az USA-t arra, hogy ezt harmadik fél számára továbbítsa. Egy névtelen forrás szerint Trump több infót adott ki az oroszoknak, mint amennyit az amerikai titkosszolgálatok a partner-szervezeteknek.

“Jó hír, hogy figyel a titkosszolgálati jelentéseken. Rossz hír, hogy figyel a titkosszolgálati jelentéseken.”

— foglalta össze Trevor Noah Trump elképesztően felelőtlen attitűdjét. Bárki, aki ilyen információkat megoszt másokkal, sok évnyi börtönre számíthat azonnal. (Emlékszünk még Edward Snowdenre, Chelsea Manningre?) Ellenben az elnöknek joga van titkosított információk feloldására, más szavakkal, ő törvény szerint nem képes szivárogtatni, mert amint kimond valamit, az onnantól kezdve nem titkosított. Ebbe tehát nem bukhat bele, legfeljebb a népszerűsége mehet még lejjebb (továbbá még kevésbé fognak benne bízni saját titkosszolgálati emberei, vagy a világ többi vezetője). Tehát miközben az USA épp azt fontolgatja, hogy nemzetbiztonsági okokból nem enged majd laptopokat repülőgépre, az elnöke egy elkényeztetett, felelőtlen, neveletlen 5 éves gyermek magabiztosságával sokkal nagyobb bajba taszítja azt az országot, amelyik alkotmányos rendjének megőrzéséért elvileg felelős.

Abba viszont belebukhat, az az, hogy az egyik Comey-val való találkozója után arra kérte őt februárban, hogy állítsa le a Flynn tábornok elleni nyomozást. (Mint ismeretes, 24 nap után Flynnak mennie kellett, amivel beállította a legrövidebb ideig hivatalban lévő nemzetbiztonsági tanácsadó rekordját.) Comey minden ilyen találkozóról feljegyzést készített, erről is. Ez egyértelműen az igazságszolgáltatás akadályozása. Gondolom, Trump arra gondolhatott, hogy amikor még nem volt ő több, mint ingatlanmágnás, az ő után szaglászó újságírók egy részének is mondott ilyet, szóban (legfeljebb letagadja bíróság előtt, ha nagyon muszáj), na, de egy hivatal nem így működik. Még a Hillary Clintont hivatali visszaéléssel, titkosított anyagok helytelen kezelésével gyanúsító Jason Chaffetz republikánus képviselő is azt mondta, ennek utána kell járni. Amit Clintonra dobáltak a repik az elmúlt másfél évben szar, az most mind visszahull rájuk.

Trump egyszerűen nem tud nem hibázni. A Fehér Ház egyszerűen nem tud mást tenni, csak kiad egy közleményt, amiben tagadják, hogy megtörtént volna mindaz, amit Comey feljegyzése állít. (Jason Chaffetz áprilisban bejelentette, hogy nem indul újra a képviselői helyéért. Azóta egyre nagyobb elánnal vizsgálja a Fehér Ház orosz kapcsolatait.) Igaza lehet Mike Lofgrennek, aki republikánus tanácsadó volt 28 éven át, vagy Charlie Crist-nek, aki Florida republikánus kormányzója volt, hogy

“The Party is over”

(mindketten ilyen című könyvet írtak; ez egy szóvicc: vége a pártnak ~ vége a partinak), és hogy a repik teljesen megőrültek.

Nixon bosszúja

John McCain, a veterán republikánus szenátor azt mondta, látott már ilyet (utalva a Watergate-ügyben nyomozó Archibald Cox speciális ügyész Nixon általi kirúgására), és nagyon lakonikusan annyit jegyzett meg: “fognak még cipők hullani” (fognak még “elesni” emberek a történetben).

“Túl sok az információ [az orosz kapcsolatokról] kint. Garantálom, hogy lesznek még áldozatok.”

– tette hozzá. Hogy a Watergate-párhuzam még erősebb legyen, Trump gyakorlatilag megfenyegette Comey-t egy tweet-üzenetében: “James Comey remélheti csak, hogy nincsenek “felvételek” beszélgetéseinkről, mielőtt elkezdene szivárogtatni a sajtónak!”

Ez olyan szinten Watergate, hogy elmondani sem lehet. Amikor kiderült, hogy Nixon felvételeket készít az ovális irodában, akkor ezen felvételek megléte (és az azokon található beszélgetéseken hallgatható információk) egyenes utat mutattak ahhoz, hogy Nixon lemondásra kényszerüljön. A törvény nem engedi meg, hogy elnök magánfelvételeket készítsen elnöki hivatala alatt, főleg nem, hogy azokat titkosan tegye. Nixon bukása után megszavazták illetve kiegészítették a Presidential Records Act-ot és a Federal Records Act-ot, előbbi kötelezővé teszi minden egyes elnöki felvétel közvagyonként való kezelését és megőrzését, míg utóbbi defininálja, hogy nem csak papíralapú feljegyzések lehetnek ezek, hanem hangfelvételek is. Amennyiben Trump csak blöfföl, akkor csúnya időket idéz fel öntudatlanul, amennyiben igazat mond, akkor pedig nem csak felidézi a Nixon-érát, de újra is éli azt. Nixon 1994-ben halt meg. 1987-ben ezt írta Trumpnak:

“Ha úgy döntesz, hogy egyszer elindulsz egy hivatalért, biztos, hogy győztes leszel!”

Nixon kései bosszúja Donald Trump, ebben az értelemben.

Mi lesz holnap?

Május 13-én, a cikkem első verziójában azt írtam, hogy “Sajnálatos mód ezt most senki sem tudja. Cikkem [… ] arra szolgál, hogy […] összefoglalja magyarul a korábbi eseményeket.” Most már egyértelműnek érzem. Vagy még idén, vagy legkésőbb 2018-ban, John Roberts felesketi Mike Pence-t az USA 46-ik elnökeként…

Lefő az americano: tényleg vége lehet Trumpnak?
Egy új cég megvette a nevet, és újraindítaná a Neo FM-et
Ha kíváncsi hasonló cikkekre, csatlakozzon Facebook-oldalunkhoz!